Csirmaz Előd Pál:

Hang és olvasás: A szavak előhívásának vizsgálata

a magyar nyelvben az olvasás folyamán

Bevezetés és hipotézis

Egyes elméletek két utat tételeznek a szavak felismerésére és értelmük előhívására olvasás közben: az egyik a direkt út, mely során a szóképből azonnal az értelem hívódik elő, s a szó hangképe csak ezután érhető el a mentális lexikonból. A másik a fonológiai út, mely során a szókép alapján először a hangképre következtet, majd a hangkép alapján az értelemre keres az olvasó a mentális lexikonban.^[1] Feltételezik, hogy az olvasás folyamata során mindkét stratégia rendelkezésre áll: a fonológiai út jelenlétét bizonyítják például az olyan kísérletek, melyek szerint a hasonló hangzású szavak néma olvasása lelassul. Léteznek eredmények, melyek szerint az eltérő ortográfiai szabályokkal rendelkező anyanyelvű, angolul beszélő emberek más eredménnyel ismerik fel és kezelik az angol irreguláris, illetve a homofón szavakat, mint az angol anyanyelvűek, amiből arra következtetnek, hogy egy nyelv ortográfiai szabályai meghatározzák, hogy az olvasás során melyik stratégia fog dominálni. (Ez a dominancia pedig érvényesülhet idegennyelvi olvasás során is.) Egyes eredmények szerint a kínai, logogrammos írásmód olvasói például szélsőségesen a direkt utat; a spanyol anyanyelvűek, a spanyol nyelv egyszerű írásjel–hang megfelelései miatt, szélsőségesen a fonológiai utat használják.

Kísérletünk arra irányult, hogy megvizsgáljuk, a magyar nyelvű olvasásban melyik stratégia dominál. Az eredmény további adalékot adhat a magyar nyelv reprezentációjának megismeréséhez a mentális lexikonban; sőt, az így nyert információk arról, hogy a lexikonban milyen jegyek alapján lehet keresni, esetlegesen használhatóak a hallás alapú beszédértés feltérképezésében is. Kísérletünk azon alapult, hogy egy szövegben olyan hibákat ejtettünk, amelynek eredményeképpen létrejött — egyébként ugyanúgy helyes — szó ugyanúgy vagy hasonlóképpen ejtendő, mint az eredeti, a szövegbe illő elem. Ha az olvasó a fonológiai utat használja olvasáskor, tehát a szavakat először (jó közelítéssel) fonémasorozattá alakítja, és utána hívja elő az értelmüket, akkor a hibás és eredeti szavakat nem tudja megkülönböztetni egymástól, és a szöveget pontosan megérti, a hibák felismerése nélkül. Ha viszont az olvasó a direkt utat követi, akkor — az eltérő szókép miatt — eltérő értelmet fog előhívni a lexikonból, ami az adott szövegkörnyezetben értelmetlenséget okoz. A hiba kijavítása egyrészt az olvasás lelassulását vonja maga után, másrészt tudatosíthatja az olvasóban, hogy egy hibát észlelt.

Ez a szöveg a magyarországi LMBTQI(A) közösséget ért támadások miatt a továbbiakban nem elérhető.